17 február 2021

Beszélgetés…….Diana Brownlie-val!

A fogathajtó sport szerencsés, hogy számtalan olyan ember volt részese, akik mély nyomokat hagytak a következő nemzedék számára. A Hoefnet ebben az interjúsorozatban ilyen, már nem aktív, de a sportban korábban kimagasló szerepet betöltő személyekkel beszélget, ebben a részben Diana Brownlie-val.

Diana Brownlie (1944), angol fogathajtó bírónő, 2014-ben vonult vissza az aktív bíráskodástól az FEI által bevezetett életkor limit miatt. Évtizedekig az egyik legkedveltebb és legtöbbet foglalkoztatott bíró volt a nemzetközi versenyeken és világbajnokságokon.

Diana Brownlie (középen) a 2014-es Izsáki Egyesfogathajtó Világbajnokságon, ami egyben az utolsó versenye volt bíróként
Fotó:

Lovaskocsival az iskolába

Diana Nagy-Britannia New Forest részén nőtt fel, és kisgyermek korától beszippantotta a lovak világa. Édesanyja a New Forest póni fajta egyik legnagyobb tenyésztője volt Nagy-Britanniában és számtalan általa tenyésztett póni került át Hollandiába. Diana és ikertestvére abban az időben lovaskocsival jártak iskolába. 8 éves koruktól fogva már magukban is megtehették ezt az utat. „Nagyon különleges időszak volt a fiatalkorom. A testvéremmel számtalanszor elmentünk lovaskocsival piknikezni és mindig váltogattuk, hogy ki hajt odafelé és ki hajt hazafelé, szerencsére minden probléma nélkül.”

Csak úgy megtörtént

Néhány évvel később Diana a nagy tekintéllyel rendelkező BHS-en (British Horse Society) szerzett diplomát, azaz lovas oktatói képesítése lett. Richard James-en keresztül ismerkedett meg a fogathajtással és a tandem hajtással kezdett foglalkozni. Abban az időben kevés bíró volt a sportban és mielőtt feleszmélt volna, bíró lett belőle!

A házasságát követően férjével Daviddel Skóciába költözött, ahol két fia született. Mivel az ország ezen részén nem ismerte senki, vasárnaponként díjlovas versenyekre ment önkénteskedni. Végül itt is felkérték a bíráskodásra. „Egyáltalán nem azért mentem el ezekre a versenyekre, hogy bíráskodjak, ez csak úgy jött. Elmentem egy vasárnap és ebből az egy vasárnapból egyre több és több vasárnap lett.” Ebből az következett, hogy Diana később felkérést kapott Lowtherbe és Windsorba. „John Cowdery megkérdezte, hogy szeretnék-e nemzetközi versenyen bíráskodni, én pedig úgy voltam vele, hogy ‘miért ne?!’. Így elmentem Windsorba, ahol az osztrák Helmuth Kolouch tartott egy kurzust, aki egyébként kiváló oktató és kurzusvezető volt a bírók számára.”

Elromlott autókürt

Miután Diana bírójelölt lett (az akkori rendszerben ‘C’, azaz a Candidate bírói besorolás volt a legelső szint a nemzetközi bíróknak, szerk.) repülőrajtot vett a karrierje. 1995-ben a dániai Dorthealystben debütált FEI bíróként és ezután folyamatosan érkeztek a felkérések. Többek között Amerikába is meghívást kapott. „Az egyik legelső alkalommal amikor Dorthealystben bíráskodtam, egy vadonatúj Mercedesből pontoztunk a díjhajtást és ez az autó már a modern komputerizált változat volt. Valamilyen oknál fogva az autó elektromos rendszere leállt, és már nem tudtam az autókürtöt megnyomni, ezzel jelezve a következő versenyzőnek, hogy behajthat a négyszögbe. Viszont nem csak ez volt a baj, mert mi pedig bent ragadtunk az autóban. De szerencsére Philip (Bateman) kimentett minket.”

Diana tovább tudta fokozni a sport iránti kíváncsiságát azzal, hogy díjlovas edzéseken és kurzusokon vett részt, melyeket a Skót Díjlovas Egyesület rendezett díjlovas olimpikonok részvételével. „Mindig úgy gondoltam, hogy az egyik legfontosabb része ennek a hivatásnak az, hogy jó díjhajtó bíró légy. Bíróként fontos a folyamatos tanulás és továbbképzés. Én személy szerint rengeteget tanultam ezeken a díjlovas edzéseken.”

Diana Brownlie és Anne Marie Turbé egy korábbi kisbéri nemzetközi versenyen
Fotó: Philip Bateman

Zsűri elnök világbajnokságon

Néhány évvel később Diana egy bírói továbbképzésen vett részt Svájcban, melyet Jack Pemberton (CAN) és Tjeerd Velstra (NED) tartottak: „Felettébb érdekes kurzus volt, ahol ismét rengeteg új dolgot tanultam. De végül kiderült, hogy nem csak ennyi volt ez a kurzus. Egy év múlva felhívott Jack, aki ekkor az FEI Fogathajtó Szakbizottságának az elnöke volt és megkérdezte, hogy szeretnék-e a 2004-es Kecskeméti Négyesfogathajtó Világbajnokság vezetőbírója lenni! Az őszintét megvallva, abban a pillanatban kissé lesokkolt a kérdés. Éppen akkor született meg az első unokám, akit először tartottam a kezemben, szóval teljesen váratlanul ért a felkérés, de természetesen igent mondtam.”

Az ételmérgezéstől a törölköző alatt alvásig

Diana rengeteg szép és kevésbé szép emlékkel gazdagodott az évek során: „A 2002-es Egyesfogathajtó Világbajnokságon Conty-ban (Franciaország) volt egy incidens az akadályhajtás során az egy francia hajtóval, amit igen sok vita követett és nem volt egyszerű pontot tenni az ügy végére. A 2010-es Lovas Világjátékok Kentuckyban szintén egy eseménydús bajnokság volt; olyan dolgok történtek ott, mint például IJsbrand Chardon maraton kocsijának a megrongálása. A 2008-as jarantowi Egyesfogathajtó Világbajnokság sem zajlott le események nélkül, ott egy elég súlyos ételmérgezésen estem át, de szerencsére az állatorvosok tudtak adni gyógyszert. Kenyéren és krumplin vészeltem át a világbajnokság többi napját.”

Egyszer Pennsylvaniában (USA) bíráskodtam egy versenyen és első este miután megérkeztem, egy úgynevezett „Yellow House”-ban volt a szállásom, ahol épp egy hatalmas buli volt. Nagyon fáradt voltam és csak pihenni szerettem volna, de se ágynemű, se semmi nem volt a szobámban! Végül törölközőket használtam ágyneműként. Reggelre mire felébredtem, minden patyolat tiszta volt, mintha előző este semmi sem történt volna és egy árva lélek sem volt az egész házban. Úgy éreztem magam, mint a ‘Mary Celeste’, de végül jött értem egy kocsi és rendben lezajlott a verseny. Viszont ez az este nagyon furcsa formája volt a köszöntésnek.”

Diana a kép kedvéért láncfűrészt ragadott Kentuckyban 2009-ben
Fotó: Philip Bateman

Első egyesfogathajtó díjhajtó teszt

1998-ban került megrendezésre az első Egyesfogathajtó Világbajnokság az ausztriai Ebbs-ben. Diana ekkor az FEI Fogathajtó Szakbizottság tagja volt és ő alkotta meg az első díjhajtó tesztet az egyesfogatoknak. „Jack Pemberton megkért, hogy tervezzem meg a tesztet, melyben a vágtának is szerepelnie kellett. Sok visszajelzés érkezett az elején, de gyorsan megszokta mindenki. Utólag visszatekintve nagyon elégedett voltam a teszttel. Később a póni négyesfogatok első programjának a megalkotásában is részt vettem, viszont azzal már kevésbé voltam ennyire megelégedve. „

Új szabályzat két éven belül

Amikor Diana 2007-2011 között tagja volt az FEI Fogathajtó Szakbizottságának, melyet ekkor Richard Nicoll (USA) vezetett, Diana készítette el az első Power Point bemutatót a bírói képzésekre. Az egyik legfontosabb munkája, mellyel hozzájárult a fogathajtó sporthoz, az az FEI Fogaathajtó szabályzat volt. Diana döntött a szabályzat tartalmi kérdéseiben, Ian Douglas fogalmazta meg szöveget, majd Philip Bateman vitte be a számítógépbe a szabályzatot. „Emberfeletti munka volt, hiszen akkoriban a szabályzat nem volt nagyon specifikus. Az volt a célunk, hogy mindent részletesen kifejezzünk és fejezetekre lebontva kategorizáljunk. Összesen két évi munkánkba telt megalkotni a szabályzatot.”

Versenyló tulajdonos

Férje 2011-es halálát követően Diana Skócia nyugati részén maradt és csendes életet él. A lovak megmaradtak az életében, de teljesen más formában. „Néhány évvel ezelőtt a fiamtól egy versenyló tulajdoni részét kaptam karácsonyra. Itt olyan konstrukciók jöttek létre, hogy 50 fontért tulajdoni részt vásárolhatsz, így 3000 másik emberrel együtt versenyló tulajdonos lehetsz! De az őszintét megvallva, olyan mintha a saját lovad lenne és nagyon szeretem követni a versenyeket a tv-ben. Tagja vagyok az Owners Group csoportnak és van pár „saját” lovam. Így megmaradt a kötődésem a lovakhoz, főleg ebben a csendes időszakban. Az egyik lovam még a Cheltenham-i futamot is megnyerte! Olyan volt a győzelme, mintha a sajátom lett volna!”

A Világbajnokságok kivételével Diana csak ritkán követi a fogathajtást. „De nagyon szeretem a világbajnokságok díjhajtásait élőben nézni az iPademen. A díjhajtás mindig is a kedvencem volt és még mindig nagyon tudom élvezni, ha egy szép tesztet látok.”

Megjegyzés Dianatól

„Szeretném megragadni ezt az alkalmat és megköszönni mindent azoknak, akik a sportban töltött 25 évem alatt annyi mindent adtak nekem. Nagy megtiszteltetés, hogy hozzájárulhattam a fogathajtó sporthoz és annak fejlődéséhez. A hivatalos személyekkel, a bírókkal és a versenyzőkkel kialakult kapcsolataim gazdagabbá tették az életemet és sok-sok örömöt adtak az évek során.”

Diana és a néhai Dr. Franz Vetter Gladstone-ban (USA)
Fotó: Philip Bateman

Minden jog fenntartva. A honlapon található információk átvétele forrásmegjelölés és az info@hoefnet.nl-re küldött előzetes engedélykérés nélkül nem engedélyezett.